Lenard / Gabor Mr

Matthieu Ricard, in his book of conversations with his philosopher father, “The Monk and the Philosopher”

An excerpt from the post The Three Kinds of Laziness by Gary Tan.

Heart surgeon after 23-hour (successful) long heart transplantation. His assistant is sleeping in the corner

THIS IS WATER - By David Foster Wallace

In 2005, author David Foster Wallace was asked to give the commencement address to the 2005 graduating class of Kenyon College. However, the resulting speech didn’t become widely known until 3 years later, after his tragic death. It is, without a doubt, some of the best life advice we’ve ever come across, and perhaps the most simple and elegant explanation of the real value of education.

We made this video, built around an abridged version of the original audio recording, with the hopes that the core message of the speech could reach a wider audience who might not have otherwise been interested.

Read the full speech here:
web.archive.org/web/20080213082423/http://www.marginalia.org/dfw_kenyon_commencement.html

-The Glossary
theglossary.com

What day is it?

Mooji: Relationships

“Many relationships fail because very often we have an idea of what we think is good for us.”

“When the focus on truth is there, everything else is satisfied automatically.”

(via Instapaper)

chipotle:

The Contrast Rebellion is an artsy, HTML5-errific site pleading

Don’t give your visitors a headache only because gray or any other low-contrast type looked better on the design comps than black.

Sites certainly can and do get too low-contrast to be readable at times (the site gives a few…

Munkásélet a szocializmusban

nevver:

What happens

Life is what happens to you while you’re looking at your smartphone

Miközben megvan még bennem az őskíváncsiság, csökkennek az egyoldalúságaim, egyre nyitottabb, figyelmesebb, egyre szabadabb leszek.

The results of your actions have little to do with what you are actually doing and almost everything to do with your attitude.

Which is ironic because we spend most of our time creating lists and getting organized and listing resolutions about what we should be doing, forgetting that who we are being is much more important.

That’s why we’re called human beings. Not human doings.

Your life is full of things that you do.

Your business and family and community demand that you do certain things. Some things you are shamed into doing. Other things you do because it makes other people happy or it makes you feel fulfilled or you get paid to do them.

But doing can mask the hollowness of just going through the motions. Mindless repetition. Heartless action.

Which is why your attitude is so important.

If you believe that your best days are ahead of you, then you’ll find a creative solution to even the worst circumstance. If you believe that people aren’t intentionally trying to hurt you, then you’ll tend to give more second chances and receive them. If you believe that you are worth fighting for then you’ll find a way to keep going — no matter the effort required.

You can put on a happy face temporarily when you’re in front of the right people, but your attitude is what determines the decisions that no one else sees until it’s too late.

Your attitude is what ultimately determines if you achieve your goals or if you fall short. You can’t fake it. You can’t pretend like everything is okay. Your attitude colors the world around around you. It changes the sights and sounds. It makes you believe what you want to believe.

So if what you want to see and hear and feel is hate and fear and frustration then chances are you’ll find it all too easily. But if you want to find the brightest parts of the universe around you, then that is what you will find. Your attitude will lead you there.

You will be delighted in spite of troubling times and unfortunate circumstances. You’ll find hope and happiness while others mock and scorn.

It’s your attitude the determines if you make it or if you just ended up being a loser.

Be a better you.

jonathanmoore:

Throughout life we are impacted with moments that are rich with meaning and significance. Regardless of the joy or sorrow that these moments create, it is our job to listen and respond. This summer I was given the gift of one of those profound moments.

---

On a warm August afternoon, my wife and I invited some close friends over for lunch to spend the day swimming in our pool. We were in the water playing with our kids, watching them one-up each other jumping in, and playing all the usual games.

One of the times my daughter climbed out to jump back in, she cried out in pain after stepping on a bee. As soon as I pulled out the stinger left behind in her foot, one by one more bees began to swarm. Thinking that the dead bee was attracting others, I picked it up and went inside to throw it away.

The moment I opened the trash in the kitchen I heard my wife scream outside. It wasn’t an ordinary scream. I look outside right at the moment she was diving into the water. Racing outside I was certain that she was being attacked by the aggressive bees.

I made it to the edge of the water right when she was coming up. My heart sank…

Read More

The Quick Brown Fox Jumps Over the Lazy Dog.

I feel like I’ve been preparing for this image all my life.

The internet is over, everyone can go home

The internet is over, everyone can go home

THE INTERNET IS OVER, EVERYONE CAN GO HOME

A hétvégén megnéztem a Moonrise Kingdom című filmet. Micsoda csalódás volt! Pedig minden annyira jól néz ki: remek sztori, fantasztikus színészek, gyönyörű helyszín, csodaszép képek, kreatív látványvilág… Mégsem működik. Néha egész jó, de többnyire inkább csak ügyetlen, helyenként pedig egészen hamis. Nem elevenedik meg a történet, nem áll össze a sok fantasztikus darabka és kreatív ötlet. A színészek tehetsége nem tud kibontakozni, mert szerencsétleneket dróton rángatják, mint a bábúkat. Egy film azok közül, amelyek megnézése után az a keserű érzés tölt el, hogy bárcsak a könyvet olvastam volna inkább. Mintha a mesélő a saját elbeszélési módjával volna elfoglalva, ahelyett, hogy hagyná az életet szóhoz jutni.

Már évek óta az EPAM-nál dolgoztam, így kerültem ide, egy projektre. Annyira más az élethelyzetem, hogy tanácstalan vagyok, hogyan tudnék segíteni.

shialabeowulf:

Nem vásárolok új iPhone-t, mert még mindig roppant elégedett vagyok az iPhone 4S készülékemmel. (A nejem cseréli le a 3GS-ét egy iPhone 5-re.)

Nincs rálátásom erre a “trendre”, hogy “régi iPhone-osok váltanak Androidra”. Az első iPhone 5, amelyet a kezembe fogtam, az éppen egy volt androidosé volt, aki most váltott. Ebben a témában érdemes talán elolvasni Farhad Manjoo cikkét az iPhone 5 bejelentése előtt: The iPhone Is Boring, illetve miután majdnem egy hónapig használta: The iPhone 5 Is a Miracle

Egyoldalú volna teljes egészében az Apple ördögi marketingsikerének tekinteni azt a gyerekes hozzáállást, ha valaki elvárja, hogy az elektronikai gyártó a termék minden egyes változatával “lenyűgözze”. Jobb lenne, ha mindenki azt a telefont venné, amit a maga számára legjobbnak talál, nem pedig a divatot vagy a hamis ábrándjait követné.

*

Nem konkrétan a kérdésre válaszolva még néhány dolog.

Én webes ember vagyok. Már csak ezért is örülök annak, ha mindenféle méretű és fajtájú készülékek léteznek, minél jobb böngészőkkel. És nincs panaszra okom, van bőven kínálat. Az kicsit aggaszt, hogy az androidos készüléket gyártók ennyire leszűkültek, és hogy a Windows Phone is ekkora bajban van, de drukkolok, hogy javuljon a helyzet, s ne csak egy-két nagy gyártó legyen.

Mint webes ember, tesztelnem kell mindenféle eszközön a webes alkalmazásaimat, ezért szép lassan igyekszem egy kisebb eszközparkot felépíteni. Egyelőre vannak iPhone-ok (eredeti, 3GS, 4S) és egy HTC Desire (Android 2.3.3), de már dolgozom rajta, hogy legyen egy BlackBerry, egy Windows Phone, meg egy 4.1-es androidos telefonom is, az androidos táblagépekről nem is beszélve (bár jelenleg túl drágának találom őket az olcsó iPad 2 mellett). Szerencsére vannak nyílt eszközparkok is (itt, Zürichben is), ahova el lehet menni, és végigtesztelni a munkád mindenfélével.

Szívem szerint ezeket a különféle telefonokat szeretném legalább egy hónapig elsődleges készülékként is használni, mert csak együtt lakva ismeri meg őket az ember igazán. (Sajnos a HTC Desire alkalmatlannak bizonyult erre az állandó memóriaproblémáival, egyszerűen elegem lett belőle.)

*

A saját androidos készülékem, meg a két közvetlen kollégám Galaxy S3 telefonjai révén nyugodtan mondhatom, hogy az Android egy jól működő, színes és izgalmas rendszer. És a széles kínálat miatt mindenki válaszhat kedvére valót. Nyilvánvaló, hogy nem ugyanakkora minden ember keze, és mindenkinek eltérő igényei lehetnek pl. a képernyőméretre.

Ami engem zavar az Androidban, az nem is annyira az akadozások, másodpercekre leállások, meg a szoftverfrissítések hiánya, meg hogy a memóriakezelés rám hárul, hanem az alkalmazások által elvárt, ijesztő mértékű hozzáférések. Én még csak-csak türelmesen végigolvasom, és felelősen döntök, de a szüleimnek vagy a gyerekeimnek nem mernék androidos készüléket venni. Sajnos nem valószínű, hogy a Google vagy a gyártók, mobilcégek fellépnének ez ellen, hiszen mindannyian jól járnak (legalábbis középtávon).

*

Ami engem illet, nem láttam még vonzóbb telefont az iPhone-nál. Nem valamilyen konkrét tulajdonsága miatt, inkább ahogy a sok apró részlet összeáll.

Élvezem egyrészt a fizikai kimunkáltságát. Ha már ez a legtöbbet velem lévő eszköz, akkor szeretném, hogy legyen jó minőségű anyagokból, legyen ellenálló és letisztult, elegáns megjelenésű. Mindig tok nélkül használtam az iPhone-jaimat, és jó érzés őket kézbe venni, használni, és jól is bírták a strapát. (Mindamellett, hogy az új iPhone előrelépés a strapabíróság terén, nekem még mindig hiányzik pl. a vízállóság.)

Ugyanez szoftveroldalon. Igényes és végiggondolt. Nem tökéletes ez sem, de szinte minden kis részletbre több odafigyelés jut, és a meglepetések inkább kellemesek, hogy “nahát, még erre is gondoltak”. És ami nekem fontos: több rálátásom és kontrollom van afelett, hogy az egyes alkalmazások mihez férnek hozzá.

Ezek apró dolgok a mindennapi használat során összeadódnak, és meghatározzák, hogy milyen élmény ezt a legtöbbet nálam lévő tárgyat használni. És ez valahol mélyen rezonál bennem, mert én is szeretnék ilyen minőségben alkotni, dolgozni.

Mivel nekem ezek a szempontjaim, és elegendő a képernyőmérete, nem láttam még telefont, amely jobban tetszett volna, mint az iPhone.

A probléma valós: van egy kollégám, aki vett iPadet, de nem használja ki az iPhone és a MacBook Air mellett.

Valószínűleg akkor érdemes iPadet venni, ha sokszor olvasnál/néznél/csinálnál olyat, amihez a telefonénál nagyobb képernyő volna jó, a laptopénál pedig nagyobb szabadság.

mattgalligan:

Please watch this short film. It’s a beautiful reminder that digital isn’t permanent.

Papírformában olvasok egy könyvet, mert nem kapható elektronikusan.

Ami tetszik:

• Fantasztikus minőség, retina felbontás.
• Matt felületű, ezért erős napfényben is tökéletesen olvasható.
• Nem látszódnak az ujjlenyomatok rajta.
• Nem merül le.
• Kölcsön tudom adni, el tudom ajándékozni.
• Az év nagy részében ugyan nincs jelentősége, de adott esetben ott merném hagyni a strandon, amíg úszom.

Ami nem tetszik:

• Nehéz és nagy (keménykötésű).
• Viszonylag erős és egyenletes fény kell az olvasáshoz, egyébként nehezen vagy egyáltalán nem tudok olvasni. Ez gondot okoz reggel a buszon és este a kanapén ülve is.
• Nem szinkronizál, csak egyetlen példányban létezik, és mindig gondolnom kell rá, hogy magammal vigyem. Nem tudom akár hónapok múlva is elővenni, hogy megnézzek benne valamit.
• Túl nagyok a betűk, és nem tudom kisebbre állítani.
• Minden becsukáskor és kinyitáskor egy könyvjelzőt kell ide-oda rakosgatnom, különben elveszítem a pozícióm.
• Szeretném megjelölni benne a kedvenc részeimet, de nem visz rá a lélek, hogy “összefirkáljam”.
• Macerásabb kiírni belőle az idézeteket (ügyesen kell lefotóznom, hogy OCR-en átfuttassam).
• Nem tudom megnézni a szavak, kifejezések definícióját.
• Nem tudok keresni benne.
• Drága volt, és sokat kellett várnom, hogy megérkezzen.
• Fákat vágtak ki az előállításához.

Mindent összevetve sokkal szívesebben használnám az elektronikus változatot.

Együtt tudok érezni veled ezzel a zsibbadással kapcsolatban. Amikor tavaly “elszállt” a derekam, és az orvos megmutatta a képernyőn a röntgenképet, akkor három dolgot javasolt nekem:

1. fogyjak le,
2. erősítsem a gerinctartó izmaimat (pl. úszás, jóga),
3. folyamatosan váltogassam a munka közben pozíciómat.

Egy jó szék biztos, hogy javít a helyzeten, de ahogy te is írod, önmagában kevés, hiába optimális rajta a tartásod, nem ellensúlyozza az egészségtelen egész napos ülést, még akkor sem, ha mindennap komoly edzést végez az ember.

Ezért azt javaslom, hogy — amellett, hogy veszel egy jó széket — fogadd el az orvosom fenti három tanácsát. Ezek az alapvető dolgok jutnak most eszembe:

• Vedd szigorúan a figyelmeztető programok (én ezeket használom: MacBreakz, Workrave, etc.) által diktált szüneteket, és legalább félóránként állj fel, és mozogj kicsit. Ha teheted, végezd el a programok által mutatott gyakorlatsorokat. Még jobb, ha pár percet jógázni is tudsz az egyes szünetekben.
• Naponta párszor menj kicsit hosszabban is sétálni (20-30 perc), például, amikor egy bizonyos pontot elértél a kódolásban. Ez nem csak hogy felér több kávé frissítő hatásával, de ilyenkor természetes módon kitágul az ember nézőpontja is, és jobb meglátásai lesznek.
• Alakítsd ki úgy a környezeted, hogy rendszeresen fel kelljen állnod. Például ne tarts nagy adag innivalót magadnak, inkább mindig állj fel újratölteni.
• Ha teheted, vegyél egy ülőlabdát, és rendszeresen cserélgesd a székeddel.
• Váltogasd az álló és ülő helyzetet. Szerintem itt fontos megemlíteni, hogy állva nem ugyanaz dolgozni, tehát érdemes az álló helyzetet nem kódoláshoz használni, hanem például olyan tevékenységekhez, mint amikor valami után kutatsz, vagy el kell olvasnod valamit. Ha nem akarsz rögtön motoros asztalt venni, akkor használhatod a laptopod valami pultszerű építményen, ahogy én is kezdtem. Nekem azóta jól bevált a megfizethető IKEA Galant asztal. (De nem tudom, hogy lehet-e még kapni, mert nemrég nagy kedvezménnyel láttam. Lehet, hogy modellváltás lesz?)

Nem mondtam semmi meglepőt, ezeket nyilván eddig is tudtad. A kulcs inkább az, hogy komolyan kell venni, és folyamatosan gyakorolni.

(Ehhez kapcsolódva tudom ajánlani Lift nevű ügyes kis alkalmazást is, amely támogat jó szokásaink rendszeres gyakorlásában.)

Én nem tudok erre az állásra jelentkezni, de hátha valamelyik olvasó…

A Ruby ritka elegáns nyelv, és a Rails is nagyon tetszik, annak idején boldogan kísérleteztem vele.

Ma megrendeltem a szemüvegemet, jövő héten elkészül. Nagyon-nagyon várom.

Korábban mindig örömmel töltött el, hogy hiába ülök egész nap a számítógép előtt, a szemem még mindig jó, és nem kell vesződnöm egy újabb tárggyal, felrakni, levenni, vigyázni rá…

Sajnos egy ideje már nem mondhatom, hogy minden rendben lenne a szemeimmel. Úgy tűnik, hogy a korom miatt (42 leszek egy hónap múlva), a szemlencsám már nem elég rugalmas, ezért képtelen közelre fókuszálni. Az “autófókuszom” hiába rángatja az alsó tartományban, nem jön be az éles kép, a szemem meg csak elfárad, estére már alig tudom használni közelre.

Eleinte azt hittem, hogy egyszerűen elfárad a szemizom, de kiderült, hogy nem így van: lehetek akármilyen kipihent, a kartávolságon belüli fókusz már nem megy. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy nehezen látom az apró betűket a telefonon, csomagoláson, meg hasonló helyeken. Az iPad szerencsére kényelmesen olvasható kartávolságon, akárcsak egy újság, valószínűleg ezért is kezdtem el jóval többet használni.

Tegnapelőtt végre rászántam magam, és elmentem a helyi optikushoz, hogy vegyek egy olvasószemüveget. De aztán Frau Benedek addig vizsgált, tesztelt, addig beszélt nekem, hogy egy igazi szemüveg ennyivel, meg annyival jobb, hogy végül beadtam a derekam. (Frau Benedek egy “ötvenhatos” férfi leánya, de nem tud magyarul, mert annak idején a mamája megrémült, amikor a gyerekek keverték a két nyelvet, úgyhogy a magyart letiltotta.)

Felpróbáltam egy ilyen szemüveget, alul fél dioptriás résszel, és döbbenetes élmény volt: újra tökéletesen tudtam közeli dolgokat olvasni! A telefon képernyője olyan tisztán jelent meg, ahogyan valószínűleg évek óta nem. Idióta vagyok, hogy csak most szántam rá magam. De a fokozatosság miatt az ember nem veszi észre időben.

Úgyhogy még utánaolvastam kicsit, mi ez az egész Essilor-féle Anti-Fatigue (szemfáradtság-elleni) technológia, amit el akar adni nekem Frau Benedek, és mivel a leírt szimptómák megegyeznek a saját rossz élményeimmel, gondoltam, megpróbálom. Ezért ma visszamentem végleg megrendelni és keretet választani. Egyszerű drótkereteset akartam, mint amilyet Gandhi, meg John Lennon hordtak, de persze kiderült, hogy az a legdrágább, mert titániumból van.

Amióta láttam, hogy ez a fél dioptria ott, alul milyen csodát művelt a szememmel, egyre csak azt várom, mikor hordhatom végre, mikor fogom a közeli dolgokat újra tökéletesen látni. Szemüveges akarok lenni!